fbpx

Közös otthonunk a teremtett világ – Ma Reggel interjú Hölvényi Györggyel

Közös otthonunk a teremtett világ címmel rendeznek konferenciát, az apropót az adja, hogy Ferenc pápa júniusban jelentette meg enciklikáját a teremtett világ iránti felelősségről. Több kiemelt vendége is lesz ennek a rendezvénynek. A részleteket máris megtudhatják Barnától és vendégétől.

–          Riporter: Köszönöm szépen, Hölvényi György, az Európai Parlament képviselője. Jó reggelt képviselő úr!
–          Hölvényi György: Jó reggelt kívánok!
–          Riporter: Mi a célja ennek a konferenciának, amely éppen ma kezdődik?
–          Hölvényi György: A cél egyértelmű, a Laudato si’ – Áldott légy! elnevezésű pápai enciklikának, Ferenc pápa enciklikájának, ami a teremtésről, a teremtés védelemről szól, szól hívő, nem hívő, minden jóindulatú embernek a világon, a bemutatása, és ehhez hozzá kell tenni, hogy kicsit véletlenszerűen, de szerencsésen ma jelenik meg a hivatalos magyar nyelvű teljes változat, amit a konferencia vendégei elsőként kapnak kézhez. És egy másik egybeesés, hogy ezen a héten van az erdők hete. A világnak az újraértelmezése, a teremtett világnak az újra felfedezése, tulajdonképpen az enciklikának is ez a lényege. Nem véletlen, hogy a fővédnök maga Áder János államelnök úr, a vendéglátó Kövér László, az országgyűlés elnöke, és hát több mint ötszázan regisztráltak, tehát az érdeklődés igen nagy.
–          Riporter: Annál is inkább, mert egyre többet beszélünk erről. Talán az elmúlt két évben mintha fölpörögtek volna az események. Látni ilyen adatot a felmelegedésről, olyan adatot a klímaváltozásról, mégiscsak a teremtett világ védelméről van itt szó, és ezt már, ahogy a Szentatya is mondta, mindenkinek a feladata, a kutatók meg azt mondják, hogy egy kicsit lehet, hogy már el is késtünk.
–          Hölvényi György: Hát itt azért több mindenről van szó, a lényeg a felelősség. Ferenc pápa is szerintem mást sem csinál, mint erre a globális felelősségre hívja fel a figyelmet. Mert egyrészt egy globalizált világban élünk, egy „nagy faluban”, ennek minden nehézségével, kihívásával. De másrészt viszont elháríthatatlan a felelősség. Tehát egy részről ugye globálisan kell gondolkodni, a Föld felmelegedésével, a környezetváltozásokkal kapcsolatban. A másik részről, ami nagyon fontos, és ez mindig, ez nem egy környezetvédelmi enciklika, de az ember egészét, a társadalmat, és az őt körülvevő környezet egészét nézni, hogy a lényeg mindig a mellettem álló ember. Az, hogy én mit tudok csinálni, és ezt helyezi be nagyon hitelesen és nagyon pontosan, frissen a mai világba.
–          Riporter: Talán most a legaktuálisabb az a szerintem mindenki által ismert mondás, hogy a Földet, és ezt a teremtett világot nem a szüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Valahogy így kéne visszaadni.
–          Hölvényi György: Igen, nem kevés fejezet erről szól, az ebbéli felelősségről. Ahogy fogalmaz, az eldobó társadalom, a fogyasztói társadalomról beszél így, és nem elítélően, nem megítél, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet tovább, a változást mindenkinek keresnie kell. A Szentatyának más felhívásával kapcsolatban is nem egy kegyes hitbuzgalmi bölcselkedésről van szó, hanem az ember lényegét érinti, hogy felelősséged van. És az a fajta pillanatnyi érdek, ami nekem most azt mondaná, hogy így tegyek, valahol el kell vetni azt a magot, hogy szélesebb, hosszú távú felelősségünk van, bár tudjuk magunkról, hogy ennek nincs meg a kultúrája, tehát a mára, nem a holnapra gondolunk. Ez a régi, természet közeli emberekben sokkal jobban megvolt. Erre hívja fel a legkülönbözőbb módon a figyelmet. És azt hiszem az a legfontosabb és talán Ferenc pápának egyik legnagyobb adománya, hogy a hívő és a nem hívő ember között az ember legmélyét tekintve tud egy hidat vonni. Tehát messze nem csak a hívő embereknek szól, hanem tényleg minden jóindulatú embernek.
–          Riporter: Képviselő úr hol van most az egyén, az egyéni ember felelőssége ebben a kérdésben?
–          Hölvényi György: Hát attól függ melyik kérdésben. Szerintem ha közvetlenül nézzük akkor nagyon egyszerű. Persze csinálni kell. A mellettem állóval, a családtagommal, a saját környezetemmel kell máshogy viselkednem. A máshogy viselkedés azt jelenti, hogy megpróbálom megérteni a másikat. Tehát nem mindig magamból indulok ki. Ugye ez egy filozófiai rész. A másik pedig a környezetvédelmi rész, hogy igenis a saját fogyasztásomat kontroll alatt tartom, megpróbálok olyan módon fogyasztani, hogy az ne fölösleges irányba menjen, a vízfogyasztástól, az ételfogyasztástól kezdve. Ezek apró dolgok, de ha ezen a gondolaton elindul az ember, akkor szerintem azért ezek találkoznak. Nagyon lényeges, hogy mindig magunkból, magamból induljak ki.
–          Riporter: Képviselő úr, tisztelettel köszönöm, hogy befáradt!
–          Hölvényi György: Én is köszönöm a lehetőséget.