fbpx

Interú Hölvényi Györggyel a Kossuth Rádió “Európai Idő” c. műsorában

Nincs vége a keresztényüldözésnek Irakban és Szíriában, a puszta létük került veszélybe a keresztény közösségeknek, akik kénytelenek elhagyni emiatt szülőföldjüket, meg kell nekik adni minden támogatást ahhoz, hogy ne váljanak véglegesen migránsokká. Térjenek vissza és élhessenek biztonságban, otthonaikban. De mit tud tenni, és milyen segítséget nyújt, nyújtott eddig az Unió ebben? Hölvényi Györgyöt, az Európai Néppárt képviselőjét kérdezte Náray Balázs.

-Hölvényi György: Nagyon nehéz helyzetről van szó, ami, nyugodtan lehet mondani, hogy nem tavaly indult, hanem alapvetően 2003 után kezdődött el az iraki, először, majd aztán ugye jóval később a szíriai keresztények, hogy nem csak egyszerűen a háborúnak, a különböző villogásoknak a polgári áldozatai lettek, hanem tulajdonképpen célponttá is váltak. Ez egy nagyon fontos különbség, amit ma az európai politikusak egy része nem akar semmiképpen elismerni, ezen dolgozni kell. Reméljük, hogy sikerülni fog, még mielőtt az összes keresztény eltűnne a Közel-Keletről. Csak Irakban 2003-ban 1,5 millió keresztény volt, ma a legoptimistább számítások szerint is ez 300 ezer. Európának és az Európai Uniónak is ebben nagyon komoly felelőssége van. Nem az eltűnésben, hanem a megmaradás elősegítésében. Utolsó órák, utolsó lehetőségek vannak. És én ezt nem huhogásból mondom, hanem ez a helyzet. Hiszen a megmaradás az 2000 éven át, ilyen-olyan nehézségek mellett is biztosítva volt. Mi az, ami a 2000 éves kultúrát most egyik pillanatról a másikra felszámolja, megszűnteti? Ezt a kérdést minden felelősséggel gondolkodó embernek fel kell tennie.

-Riporter: Történt valami az elmúlt hónapokban ebben a tekintetben? Háború van. Olyan háború, polgárháború, vagy az Iszlám Állam tevékenysége, ami háborúról most a nagy politika szintjén sok szó van, hogyha csak az orosz beavatkozásról beszélünk, vagy az e körüli vitákról. De az ott élők életkörülményeiről mit lehet mondani, és egyáltalán mit lehet akkor tenni ezen túl?

– Hölvényi György: Különböző élethelyzetek vannak, különböző társadalmi helyzetben lévő milliókról beszélünk. Ugye Szíriában, most már nagyon sokszor hallja az ember, hogy a 22 milliós lakosságból több mint 10 millió elköltözött a saját hazájából, és azon belül is körülbelül 3-3,8, tehát majdnem 4 millió elsősorban Libanonba, illetve Jordániába. Ez egy országot elképzelhetetlen helyzetbe hoz. Ez az egyik. Irakban ugyancsak így van, csak ugye Irakon belül nagyon sokan helyben tudtak maradni, Kurdisztán katonai fellépésének köszönhetően. A kérdés, hogy Európa képes-e arra, hogy ott helyben segítsen. És ne legyenek illúzióink, hogyha erre mi képtelenek vagyunk, ilyen vagy olyan okoknál fogva, amit egyébként jól meg lehet magyarázni, meg lehet érteni. Ezek az emberek természetesen mindent el fognak követni, hogy valamilyen ígéret vagy bíztatás után Európába jöjjenek.

– Riporter: Változatlanul van kapcsolata az ott élőkkel, a változatlanul ott lévőkkel? Hiszen hogyha Szíriáról beszélünk és csak Aleppóról beszélünk, akkor az ott élő keresztények kétharmada elmenekült. De hát még mindig élnek ott, tehát a harmaduk ott marad és kitart.

– Hölvényi György: Annak köszönhetően, hogy az Európai Néppárti frakción belül ezt a munkacsoportot vezethetem hát nyilván egyre több személyes kapcsolat alakul ki, és egyre több embert próbálunk meg meghívni, és hogy mondjam, mai divatos szóval érzékenyíteni Európát és az európai döntéshozókat hiteles emberekkel, hogy mi történik ott. És ugye ez egy nagyon fontos kérdés, hogy mikor éri el azt a kritikus tömeget, aki elvándorolt, miután már nem lehet azt a helyi közösséget fenntartani. Szerény véleményem szerint a jazidok esetében ezen túl vagyunk. Tehát a jazid közösséget hogy tudják megtartani, ezt nagyon nehéz megmondani. Ma az a tény, hogy Aleppóban, és északkelet-kurd területhez tartozó, szíriai részen a keresztények megtalálták a pillanatnyi helyüket és még ott vannak. Ez megint egy kiáltás. Ugyanúgy ahogy fél évvel ezelőtt is.