fbpx

Az Európai Unió és Magyarország költségvetési kapcsolatairól

Surján László néppárti EP-képviselő felszólalása az Országgyűlés pénteki ülésnapján a költségvetési vitában

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az Európai Unió és Magyarország költségvetési kapcsolatairól szeretnék szólni. Mondanivalóm legfontosabb része nem a tisztelt jelenlévőkhöz szól, önök ugyanis mindannyian tudják, hogy ez a költségvetés minden nehézség ellenére biztosítja az Unióból érkező támogatások igénybevételéhez szükséges nemzeti önrészesedést. A 2012. évi költségvetésben erre 249 milliárd forint áll rendelkezésre. Ehhez a pénzhez, minden egyes forintjához az Európai Unióból reményeink szerint 6 forint 28 fillér érkezik.

Összehasonlításul: 2010-ben a költségvetés nemzeti önrészesedésre 226,7 milliárd forintot fordított, és ekkor 1 ilyen forinthoz az Unió 3 forint 55 fillért tett hozzá. 2008-ban a költségvetés 139,9 milliárd forintot tett hozzá nemzeti önrészesedésként a közös fejlesztési programokhoz, és ekkor az Unió 1 magyar forintra 2 forint 71 fillért adott. Látható tehát az egész időskálában a növekedés és az egyre nagyobb hatékonyság. Egyébként, ha azt vizsgáljuk, hogy a kohéziós politika révén hány forint érkezett Magyarországra, akkor a fejlődés a teljes számok szintjén is nagyon látványos. 2008-ban 380 milliárdról, 2010-ben – és mind az új kormány alatt – 805 milliárdról, a mostani tervekben pedig 1587 milliárdról van szó.

Visszatérve a nemzeti önrészesedésre, azt is ki kell mondani, hogy az elmúlt pár évben ez ugyanígy rendelkezésre állt. A lehetséges összegek igénybevételének hiánya soha nem a nemzeti önrészesedés hiánya volt. Miért kell ezt hangsúlyozni, miért tartom fontosnak, hogy európai képviselőként is kimondjam és a Magyar Országgyűlés jegyzőkönyvében is szerepeltessem? Azért, mert az Európai Bizottság a 2014. évet követő pénzügyi keretek tervezésekor többek között arra is hivatkozik, hogy a támogatandó országok számára az általuk a GNI 2,5 százalékát illető elképzelés korlátozása azért szükséges, mert az ennél nagyobb összegekhez ezek az országok nem volnának képesek hozzájárulni. Ez egész egyszerűen nem igaz, csak megjegyzem, hogy most Magyarország számára ez a tető a GDP 3,5 százaléka. Nem mehetek bele most annak a taglalásába, hogy a lehívható és a lehívott összegek közötti eltérésnek mi az oka, most csak azt hangsúlyozom, hogy nem a nemzeti önrészesedés hiánya.

Tisztelt Elnök Úr! Az Unió által adható és a nemzeti kormányok által ténylegesen lehívott összegek közötti eltérés egyre kisebb. Lewandowski biztos úr most szerdán, az európai költségvetés vitáján kimondta, hogy az erre a célra 2011-re tervezett összegek már elfogytak, tehát pótlólagos forrás kell az ez évben még bekövetkező lehívásokra, mert ahogy előre látható volt, s magam is elmondtam többször az Európai Parlamentben, a tagállamok egyre több programot tudnak futtatni és befejezni.

Szólni kell még arról is, hogy az önrészesedés biztosítására való képesség hangoztatása nem teszi indokolatlanná az Európai Bizottságnak azt az elképzelését, hogy a nehéz költségvetési helyzetben lévő országok, így Magyarország számára is egy rövid, bekorlátozott időtartamra a nemzeti önrészesedés mértékét 5 százalékra csökkentse le. Ez azonban nem azt a célt szolgálja, hogy ne költődjék el ez a magyar költségvetésbe most beállított negyedezer-milliárd, hogy Naszvadi úr majd boldogan megtakarítsa azokat a pénzeket, amik ilyen formában megmaradnak, hanem éppen azért, hogy ezek még újabb és újabb európai támogatásokat tudjanak behozni, ezáltal szolgálván a lendületbe hozását a nehéz helyzetben lévő gazdaságoknak, amelyek a lehetetlenre vállalkoznak: saját magukat a saját hajuknál fogva húzni ki a válságból, de ez a lehetetlen az egyetlen megoldás, úgy néz ki.

Szeretném még hangsúlyozni azt, hogy a 2010. évi választások után az európai uniós források felhasználása Magyarországon igen-igen meggyorsult. Az Európai Bizottság kimutatása szerint idén januárig, tehát 2010 végéig – most euróban beszélek, eddig forintban beszéltem – 2007 óta 5,3 milliárd euró érkezett az országba. Ezek tényleges kifizetések, nem tervek. Ebből az 5,3 milliárdból 2,1 milliárd 2010 második félévének az eredménye. Ha az arányokat nézzük, akkor ezek magukért beszélnek. Az uniós támogatás felvételéhez szükséges nemzeti önrészesedést tehát a pénzügyi-gazdasági krízis ellenére folyamatosan biztosítottuk, és ez idén is rendelkezésre áll.

Tisztelt Elnök Úr! Még két dologra szeretnék rámutatni. Van egy olyan szabálya az európai költségvetésnek, amit olyan jó lenne Magyarországon is érvényesíteni – egy korábbi költségvetési vitában, azt hiszem, ezt már említettem. Az európai költségvetésnek jogi akadályok miatt nincs módja többet költeni, mint amennyi a bevétele. Ezt jó lenne követni. De van egy olyan elem, illetve született most, csütörtökre virradó éjjel, amelyben az euróövezet országai követik önöket, a Magyar Országgyűlés tagjait. A 17-ek elhatározták ugyanis, hogy törvénybe, lehetőleg alkotmányba iktatják azt, hogy az államadósságnak mekkora a maximális mértéke – e tekintetben az új alaptörvényünk már megtette a magáét. Ezek okvetlenül szükségesek ahhoz, hogy valamiképpen rendbe kerüljön ez a válságoktól szabdalt ország, Európa és a világ. Remélem, hogy az önök által most meghozandó költségvetés ebbe a folyamatba fog illeszkedni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.