Párbeszédben a felekezetekkel – Evangelikus.hu interjú Hölvényi Györggyel

Brüsszel – Budapest – Hölvényi György európai parlamenti képviselővel a vallások közötti párbeszéd fontosságáról, a vallási közösségek közéleti kérdésekben való megszólalásának megítéléséről, a vallásuk miatt üldözöttek küzdelméről és a vallásügyi munkacsoport tevékenységéről beszélgettünk.

– Többek között az ön kezdeményezésére rendeztek konferenciát január végén az Európai Parlamentben (EP) a vallásközi párbeszédről és a vallások békés egymás mellett éléséről. Miért érezte fontosnak, hogy az Európai Unió (EU) képviselői a fenti témában tanácskozzanak?

– A vallásközi párbeszéd nagyon fontos eszköz. Azért fontos, mert nagyon sokaknak politikai meggyőződése, hogy a vallások és felekezetek szerepe a mai társadalomban sokkal fontosabb annál, mint ahogy azt a mai közbeszédben látjuk. Különösen fontos ez a párbeszéd akkor, amikor nagyon komoly válság van. Maga a párbeszéd tulajdonképpen lehetőség a közélet és a politika számára egyaránt. Látnunk kell, nagy szükség van arra, hogy a politika az egyházak különböző tanításait számba vegye. Gondoljunk csak a béketeremtésre, a konfliktusok kezelésére, a háborús helyzetekre! Ezen a téren az egyházaknak olyan tanítása van, mely valós segítséget nyújthat.

– A konferencia fókuszában az albán modell, illetve az ottani vallások közötti párbeszéd állt. Egy olyan országot hoztak fel példának, ahol az Enver Hoxha vezette kommunista diktatúra alatt a rezsim odáig ment el, hogy 1967-ben Albániát ateista államnak nyilvánította, és bezáratták a templomokat. A kommunizmus bukása után, 1991-ben újjászervezték az egyházat, a 2010-es évekre 909 plébánia alakult meg, és a hívők száma ekkora már 500–700 ezer lélek volt.

– Albánia egy olyan ország, amelyik a világ talán első ateista állama volt. A kommunista időben minden, ami egyházi volt azt üldözték. Ennek tulajdonképpen reakciójaként alakult ki egy nagyon élénk felekezeti élet a 90-es évektől. A nagyon szegény országban a felekezetek számos szociális és lelki értelemben vett kapaszkodót nyújtottak. Fontos meglátni, hogy Albániában az egyházak a kommunista időket követően képesek voltak az együttműködésre, talán ez is adta erejüket. A muzulmán a katolikus és az ortodox felekezetek, valamint a kisebb felekezetek együtt tudtak dolgozni és különböző ügyekben képesek voltak közösen fellépni.

– Önt 2015-ben az Európai Néppárt frakciója vallásügyekért felelős munkacsoportjának társelnökévé választották. A munkacsoport miért tartja fontosnak a vallásokkal történő konzultációkat?

– Ennek a több mint húsz éve meglévő munkacsoportnak az a szerepe, hogy a szekularizált európai társadalomban képviselete legyen, mert az egyházak szerepét nem tudja más pótolni. Az európai uniós jog alapján, a Lisszaboni Szerződés alapján valljuk, hogy a társadalmi közjóért igenis van felelőssége a vallásoknak. A felekezetekkel való közös gondolkodásnak a Kereszténydemokrata frakcióban egyedülálló hagyománya van. Mára mondhatjuk, hogy ez a párbeszéd teljesen természetes lett. Fontosságát mutatja, ha akárcsak a menekültügyre tekintünk: számos olyan kérdés van, ami mindenképpen vallásközi párbeszédet is igényel.

– A munkacsoport kiemelten foglalkozik a vallásuk miatt üldözöttekkel, többek között az ISIS keresztényeket mészárló tevékenysége elleni küzdelemmel is.

– Látni kell, hogy ma a keresztények különleges üldöztetésnek vannak kitéve! Létszámukból és kisebbségi létükből adódóan veszélyeztetve vannak a Közel-Keleten és a világ számos pontján. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy bár a hívő keresztény embernek van plusz felelőssége a keresztényüldözés elleni felszólalásban, de ez alapvetően nem hit kérdése! Ez emberi kérdés, emberi jogi kérdés, humanitárius kérdés!
Az Európai Parlamentben 2016. február 4-én fogadtuk el, hogy népirtásnak minősülnek a vallási kisebbségek elleni rémtettek. Ez – különösen az ISIS előretörése miatt – óriási eredmény, ugyanis azt jelenti, hogy az EP genocídiumnak nyilvánította a keresztény és más vallási kisebbségek elleni támadásokat! A határozat ugyanis nemcsak rövid távon, hanem a háború befejeződését követően is üldözhetővé teszi a fanatikusokat, akik rémtetteket követtek el. Így nem bújhatnak ki se most, se később a felelősség alól.

– Amennyiben az európai politikai életre gondolok, a felekezetek közéleti kérdésekben történő megszólalásait tagállamonként meglehetősen különbözően értékelik. Hogyan fogadja az Európai Parlament a vallásközi párbeszédre tett kísérleteket?

– Röviden azt mondanám, hogy vegyesen. Az Európai Unióról és a tagországokról létezik egy olyan általános kép, hogy a vallási szervezeteknek tudatos háttérbe szorítása zajlik. Ez részben így is van. Azonban a gazdasági válság, most pedig a menekültválság is jól bizonyítja, hogy az előző gondolat tarthatatlan. Vannak kérdések, melyeket a felekezetek helyett más nem tud pótolni. Olyan alapvető etikai – és nem hitbeli – kérdésekről beszélek, amikre minden jóindulatú ember számára szükség van. A vallásokon kívül nincs más, amely a különböző etikai kérdéseket – az élet kezdetétől a halálig – meg tudná fogalmazni. Pótlékok vannak, sőt törekvések is, de jól látszik, hogy az alapvető egzisztenciális kérdésekre a valós és hosszú távú válaszokat nem tudják megadni.

– Az albán modell tanulságát bemutató konferenciát, valamint a most elfogadott vallási kisebbségek elleni barbárság népirtásnak minősítésén túl, milyen témák és felszólalások kerülnek idén a munkacsoport fókuszába?

– Az említetteken túl és a menekültügyi kérdés mellett fontosnak tartjuk, hogy számos további olyan kérdéssel is foglalkozzunk, amelyek Európát teljes egészében érintik. Ilyen például a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés. Erről a tervek szerint ősszel fogunk egy nagyobb, minden történelmi egyházat bevonó találkozót tartani. Itt arra keressük a válaszokat, hogy a különböző felekezeteknek és vallásoknak milyen felelősségeik és lehetőségeik vannak a teremtésvédelemben.

Szöveg: Galambos Ádám
Forrás: www.evangelikus.hu