Interjúk

_DSCF0045[1]

Hogyan tovább a Közel-Keleten? –  Találkozás Hölvényi György európai parlamenti képviselővel

2017. 01. 03.

A globalizált világban egyetemes békére van szükség. Ferenc pápa krisztusi alapon ezt hirdeti mindenki számára – fogalmazta meg Hölvényi György, kereszténydemokrata európai parlamenti (EP) képviselő, akivel legutóbbi, decemberi iraki útjának tapasztalatairól beszélgettünk.

 

Képviselő úr, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet (ISIS) uralma alatt lévő észak-iraki Moszul visszafoglalására október közepén indítottak hadműveletet az iraki kormányerők, kurdisztáni egységekkel közösen. A nagyváros még nem, de a környező települések már felszabadultak. Mit tapasztalt ezeken a helyeken?

Moszul környékén elsősorban keresztény településeket kerestem fel egy küldöttség tagjaként: Karakost, Karamlest és Bartellát. Helyi katonai vezetők szerint Moszul bevételéért még hosszú harcot kell vívni. Amíg a nagyváros nem szabadul fel, a környező településekre – elsősorban biztonsági okok miatt – nem lehet visszatérni, az ISIS ugyanis elaknásította a területet. Emellett nincs vízellátás és áramszolgáltatás. A lakosság jelentős része – muszlimok és keresztények egyaránt – elmenekültek a harcok kezdetekor. Azóta az ISIS uralma alatt betelepülők is elhagyták a térséget. A helységek kihaltak, lerombolt, meggyalázott keresztény emlékhelyeket, kiégetett templomokat láttunk. A karamlesi katedrálist például lőtérnek használták. Thabet érsek két év után velünk tért vissza első alkalommal a templomába. Első kérdése az volt, hogyan indítható újra ilyen körülmények között az élet?

Találkozott vallási és katonai vezetőkkel, beszélt a kurd miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Látja-e a kibontakozás lehetőségét?

A helyzet teljesen képlékeny. Az ISIS egy gyenge iraki állammal és hadsereggel szemben jutott uralomra a ninivei tartományban 2014-ben. Két év alatt Irak képessé vált arra, hogy a politikailag és vallásilag megosztott katonaságot egységbe kovácsolja az ISIS ellen. A jövő szempontjából döntő, hogy a terrorszervezet elűzése után a síita, szunnita, keresztény és jazidi – világi és egyházi – vezetők, nemzetközi háttérrel, összhangot találnak-e. Ha nem, félő, hogy elhúzódó polgárháború veszi kezdetét. A közös ellenséggel szemben ma együtt harcolnak, de utána például kérdés lesz Kurdisztán státusza, nem beszélve a régi időkre visszanyúló síita – szunnita ellentétről.

A nemzetközi közösségnek – Európának és az Egyesült Államoknak – tudomásul kell vennie, hogy korlátozott lehetőségei vannak a helyzet befolyásolására, de a Közel-Keleten számos olyan vezető van – különösen a keresztények között –, akik számítanak Európára.

Milyen segítséget várnak?

A Közel-Keleten élő népek fokozottan figyelnek Európára; az európai együttműködés és az Európai Unió mintát jelent számukra. Ehhez persze szükség lenne arra, hogy az EU ne pusztán gazdasági, hanem valóban érték alapú közösség legyen. Európa kollektív felelősségének elsősorban nem a térségből érkező migránsok integrációjában kell megnyilvánulnia, hanem sokkal inkább abban, hogy a helyben maradottak életfeltételeinek megteremtéséhez segítséget nyújtson.

Kereszténydemokrata politikusként, az Európai Néppárt parlamenti frakciójának vallásközi párbeszédért felelős munkacsoportja társelnökeként látogatja a Közel-Kelet vallási közösségeit, tart fenn kapcsolatot a kisebbségi egyházak vezetőivel. Milyen szerepet töltenek be ezek a közösségek?

Az egyházak a legfőbb összetartó erőt jelentik, és folyamatosan kapcsolatban állnak a helyi állami vezetőkkel. Több száz – vagy akár ezer – éves történelmük során gyakorta üldözött helyzetben lévő kisebbségek élnek a térségben. A keresztények és a jazidik esetében az összetartozás tudata igen erős, a közösség megtartása a jövőkép meghatározó eleme. A vallási vezetők, így például Bashar Warda erbili káld érsek és Louis Raphael I Sako káld pátriárka államfői kvalitásokkal rendelkeznek. A közösség összetartásával egyben közéleti funkciót is gyakorolnak. Fontosnak tartom, hogy a vallási vezetőket a politika együttműködő partnerként vonja be a segélyezési, illetve újjáépítési programokba, hiszen tekintélyük révén érhető el, hogy a lakosság többsége helyben maradjon, s ott induljon meg az élet normalizálása.

Milyen az együttműködés a vallási vezetők között?

Irakban és Szíriában eltérő a helyzet, de mindenütt tapasztalható az együttműködés valamilyen formája. A háborús viszonyok között a párbeszéd tárgya leginkább a segélyek elosztása. Sokszor az is kérdés, hogy ki a barát és ki az ellenség. Abban mindenki egyetért – mint már utaltam rá –, a közös ellenség az ISIS. Hogy utána mi következik, nem lehet tudni. A fenyegetettség csökkenésével egyre inkább felszínre törnek a vallási és társadalmi különbségek.

Említette a síita-szunnita ellentétet. Milyennek ismerte meg az iszlám vallást?

Az iszlám vallás nem központosított, mint a katolikus egyház. Ez is szerepet játszik abban, hogy egyesek a béke vallásának, mások erőszakos, harcos vallásnak mondják. Ez a kettő együtt igaz, ha azonban ilyen kettősség jelenik meg egyazon valláson belül, az biztonsági szempontból súlyos kockázatot jelent. Ez a kettősség elsősorban az egymás mellett békében élni akaró muszlimokat sújtja. Őket is veszélyezteti az iszlám talaján kibontakozó radikalizálódás, a dzsihadista, vahabista eszmék terjedése. Ezek a 21. század kihívásaira adott szélsőséges válaszok. Gondoljunk a népesedési helyzetre, a gazdasági nehézségekre, a munkanélküliségre, a régióban jelentkező, egyre fokozódó nyomorra. Mondhatnánk, hogy a radikális eszméknek semmi közük az iszlám valláshoz, viszont az iszlám szervezeteken keresztül radikalizálnak muszlim embereket. Ez az iszlám világon belül okozza a legnagyobb problémát, de hatása – mint látjuk – megjelent Európában is. A helyzet megértése – és a segítségnyújtás – szempontjából szoros kapcsolatokra van szükség a térség hiteles politikai és egyházi személyiségeivel, enélkül nem alakíthatunk ki reális képet erről a világról.

Megszólalásaiban rendszeresen úgy fogalmaz: helyben kell segítséget nyújtani.

Az Európai Unió mostani magatartása meghívót jelent a kilátástalan helyzetben lévő milliók számára. Ezt a gyakorlatot helyben végrehajtható, jövőképet nyújtó programokká kell átalakítani. Európának kialakult a harmadik világba irányuló segélyezési és fejlesztési politikája. Az alapvető infrastrukturális háttér megteremtése mellett gondoskodni kell a folyamatos oktatásról, a felnőtt lakosság számára pedig a rendszeres foglalkoztatásról. Mindehhez azonban békére van szükség. Az önkéntesek, szakemberek nem küldhetők háborús övezetbe. Szíria felszabadított területein az élet újraindításának szép példáival találkozunk.

Ferenc pápa béke világnapi üzenetében az erőszakmentességről mint a békét szolgáló cselekvés stílusáról beszél – erőszaktól sújtott világunkban.

Ferenc pápa egyházfőként és személyében is mindent elkövet az igazi békéért, hogy az ne csak szavakban hangozzék el, hanem valóban megszülessen. Megvan a prófétai képessége ahhoz, hogy a béke üzenetét olyanokhoz is eljuttassa, akik Jézusról, a keresztény tanításról keveset hallottak. Üzenete az ember legmélyebb egzisztenciális és érzelmi vágyaival találkozik. Emberek milliárdjai látják, hogy a fegyverek nem oldanak meg semmit, nem kínálnak biztató jövőt. A globalizált világban egyetemes békére van szükség. Ferenc pápa ezt hirdeti krisztusi alapon mindenkinek. Napjainkban ez jelenti az egyik legnagyobb értéket.

 

Szerző: Trautwein Éva – Új Ember

Fotó: Fábián Attila